Ketten lépnek be ismét, úgy tippelsz, ma már ők lehetnek a huszadikak. Az orgona mögül figyeled őket, először az idősebb nő lép a szenteltvíztartóhoz, majd a hátsó sorok egyikébe ül le. Aztán egy fiatalabb férfi térdel le és vet keresztet. Beül a nő mellé. Némán nézik a templomodat.
Miközben a vonásaikat figyeled rájössz, hogy anya és fia ülnek a padokban. Érezni a csendet, ezt szereted, megpróbálod kitalálni, kik lehetnek ők. Az biztos, hogy turisták, de hiányzik belőlük a türelmetlen felületesség.
Magadban fogadást kötsz, készítenek-e fotókat, elmosolyodsz, mert ezt aközben gondolod, amikor lefényképezed őket.
A géped titokban, halkan dolgozik. Szeretnéd, ha jobban rájuk tudnál közelíteni, de nem erőlteted túl a dolgot, mert szerinted a valóság, azaz a látogatások rögzítése mindennél fontosabb.
Aztán csak nézed őket. Még mindig, szinte mozdulatlanul ülnek, közben az ujjaiddal némán eljátszol egy orgona futamot.
Megrázod a fejed és elmosolyodsz, amikor meglátod, hogy mégis előkerül egy fényképezőgép, az anya kezdi lefotózni a templomot.
Teljes szöveg a Tisztatáj online oldalán.
