2013. május 01.

2014. május 01.


Elkezdeni újra futni, rendszeresen, évek kihagyása után.
Inkább ijedtségből, de legalább megnyugtat.
Fáj és lassú vagyok.
Viszont van új cipőm.
Ma egy éves.
Peroska így hívom, de csak néha.
Egy éve kis cél az őszi félmaraton, a nagy pedig idén ősszel a maraton.
Pedig az egy Szigetkör is alig megy. 
Megy, csak lassan.
Aztán beáll a rend.
Heti három futás, kétszer két kör, aztán meg egyszer három.

Első félmaratonra 400 km van a lábamban.
Nem túl acélos, de nagyon kényelmes 2:04-as idő.
Utolsó két kilométer 5 perces.
Hihetetlenül gyorsnak tűnik, de élvezem.

A verseny után kapok magamtól egy pulzusmérő órát (TIMEX).
Bevezetés a pulzuskontroll világába.
Futók kézikönyve, szeretem olvasni.
Próbálgatom az edzésterveket, lassan kezdem megérteni.
De még mindig lassan futok, bár már nem zavar annyira.

Új helyszín a Fenyőgyöngye és környéke. (HHH)
Hétvégente ott futok, és nagyon élvezem.

Februárban kezdek készülni rendesen a könyv szerint.
Vivicittán 1:47-et futok, végig tudatosan gyorsulva, az első 10 km 53 perc, a vége a leggyorsabb 4:19.
Szokásos önajándékok a verseny után.
Egy kompressziós szár, és egy e3 Grip nevű markolat, ami a segít a karok helyes tartásában.

Itt vagyok most, az elmúlt évben futottam közel 900 km-t, fogytam 7 kilót.
Idén még két félmaratonra neveztem.
3:30-as maratont tervezek.