(Mellék-óda)
Ha torlaszos ragyogás, tél hava
közelít majd a zuhatag szelekkel
s belepi sáncaid, mint távol
Amerikák mohikán bölényét,
ki fejét leszegve fogadja
a fejedelmi pompát s nem mozdul,
míg el nem borítja a hatalmas hócsend
s rőt foszlánnyá nem enyész a rettenetes hold –

Herceg! tündér tükörben már emeli
albatrosz szárnyát a csorduló semmi,
a gyönyörű.