24
Arra ébredt, hogy az asszony ajka érintésére forrón lüktet a teste. Különös ébresztő, gondolta. Fel akart ülni, de az asszony visszanyomta az ágyba. A szobába besütött a reggeli nap. A nyitott ajtón behallatszott a vízimadarak rikácsolása és a hullámok szelíd csobbanása. Alig észlelte, hol vannak, s máris visszazuhant a fehér semmibe.

23
Így kezdődik egy tökéletes nap, mondta aztán a felesége. Ujjaival végigsimította a férfi hímtagját, és közben megszűnt a merevedés. A férfi a bőrén érezte a szívverését. Szívdobogása lassan csendesedett, akár egy sportteljesítmény után.
Mindig olyan komoly, mondta az asszony.
Igazán?, mondta a férfi.
Igen, de sikerült mosolyra bírnom.
Az asszony a férfi hasára ült, fényképezni akarta. A férfi tiltakozott, egyik tenyerét a lencse elé emelte. Az asszony visszatette a fényképezőgépet az éjjeliszekrényre és a férfi mellére hajtotta a fejét.
Mit szeretnél ma csinálni?, kérdezte az asszony.
Olyan pillantást vetett rá, amilyet a férfi rég nem látott.
Ezt neked kell tudnod, mondta a férfi.
Nekem?, kérdezte az asszony.
Igen, a te ötleted volt, vagy nem?
A férfi végigsimította az asszony csípőjét. Nem akart ingerültnek látszani. Meghatotta, mikor az asszony felhívta a munkahelyén. A tengerparton foglalt szobát. Elintézte, hogy mindketten szabadnapot vehessenek ki. A gyerekeket elvitte a szüleihez.
Álmodtál valamit?, kérdezte az asszony.
Nem emlékszem, hogy álmodtam volna valamit. Te igen?
Igen, azt álmodtam, hogy egy forgatáson vagyok. Nem tudom pontosan, milyen film volt, de arra emlékszem, hogy mindössze ennyi volt a szövegem: „Ó, de gyönyörű!"
Sikerült?
Nem, minden felvétel pocsék lett. Végül félrehúzott a rendező és azt mondta, hogy lenne a számomra egy másik szerep. Azt mondta, sokkal nagyobb szerep, de tudtam, hogy nem igaz.

22
Hajnalban indultak otthonról. A komp fedélzetén egymás mellett álltak és a világítótorony fényét nézték a szigeten. Négy rövid és egy hosszú fénycsóva villant feléjük. Lefekvés előtt kiültek a teraszra borozni. Meleg és különlegesen sötét éjszaka volt, amilyen csak augusztus utolsó napjain szokott lenni. A felesége még maradt volna, de a férfi fáradt volt. Elalvás előtt még hallotta a halászhajók motorberregését, amint azok indultak a nyílt tengerre lámpásaikkal heringet halászni.

21
Én menjek először zuhanyozni?, kérdezte az asszony és választ nem várva leszállt az ágyról. A férfi fekve maradt és egy legyet figyelt, amely a hátára fordulva zizegett az éjjeliszekrényen. A vizespohár peremén apró buborékok keletkeztek. Felemelte a fényképezőgépet és bevette a keresőbe a szobát. A napfény apró foltokat szórt a falakra és a padlóra. Amint a keskeny csíkok elérték a padlót, megvastagodtak és felkúsztak az ágyra, ahol a férfi feküdt. A férfi cigarettázott és belátta, hogy óhatatlanul utoléri a napfény.

20
Reggeli után az asszony azt mondta, menjenek el kocsikázni. Nappali fényben akarta megnézni az egész szigetet. Ezenkívül a kocsikázás mindig része volt a tökéletes napoknak. A férfi azt mondta, nem bánja.
Nem láttad a mobilomat?, kiáltott ki fogmosás után.
A feleség már a kocsiban ült, leengedte az ablakot. Fejét sállal kötötte be és napszemüveget viselt. Kinézett a szemüveg kerete fölött és megrázta a fejét.
A férfi végigment az ösvényen és beült a kocsiba.
Biztos, hogy nem láttad a mobilomat?
Elkoboztam, mondta az asszony és beindította a kocsit. Tökéletes nap lesz. Mobiltelefonok nélkül. Internet nélkül. Munkaduma nélkül. Csak te és én.
Ügy látom, alaposan kitervelted az egészet.
Az asszony nem felelt, hajtott tovább az üres országúton. Más volt a sziget nappali fényben, de a táj most is nyugalmas volt. Olyanok a színek, mintha vászonra lennének festve, gondolta.
El tudnád itt képzelni az életed?, kérdezte vezetés közben a felesége.
Azt hiszem, igen, felelte a férfi.
Te bárhol el tudnád képzelni az életed, igaz?
Ezt hogy érted?
Úgy rémlik, mintha egyszer említetted volna.
Az asszony hallgatott. A férfi a világítótoronynál cigarettára gyújtott és igyekezett örülni az előre eltervezett napnak. Kikapcsolta a világot, csak hagyta, hogy vigyék, akár egy utast, akit végigkalauzolnak egy tökéletesen szervezett napon.

19
Tegnap este is az asszony vezetett. Jobban szeretett kocsit vezetni, mint a férje. Miközben a délutáni dugóban araszoltak előre, a férfi azon töprengett, mi lehet a kirándulás valódi célja. Mikor jön a hidegzuhany? Logikus magyarázatot nem talált, és úgy döntött, nem firtatja. A felesége szinte égett az izgalomtól, mikor előadta a tervét.
Mire gondolsz, kedvesem?, kérdezte az asszony, mikor kiértek a városi csúcsforgalomból.
Semmire, felelte a férfi. És te?
Mindenre.

18
A világítótoronynál jutott eszébe, hogy a fénynek a sötétben van értelme. Nappali fényben a torony halott ügy A tengerparton sétáltak. A tenger tompa felszínén visszaverődött az ég színe. Két teherhajó haladt dél felé. Távolból úgy tűnt, mintha egy helyben állnának.
Itt van a fényképezőgép?, kérdezte a férfi.
Az asszony a férfinak adta a gépet.
24 képes filmet vettél?
Igen, csak ezt kaptam.
A sétányon feltűnt egy kutya és egy férfi. A férfi bedobott egy ócska cipőt a vízbe, a kutya utána vetette magát és kétségbeesetten igyekezett elkapni.
Emlékszel, mikor nagyapával szivaroztatok? Kérdezte, az asszony.
Igen, felelte a férfi.
Akkor jártak itt először, mikor bemutatta a fiút a családjának. A tengerparton a fiú elszívott egy szivart a nagyapával, ez a beavatás jelezte, hogy befogadták a családba. Éjszaka a falnál táncolt neki a lány a kocsi reflektorfényében.

17
Az asszony kivette a kocsi csomagtartójából az étellel teli kosarat és megterített a homokdűnére terített takarón. Heringet ettek kenyérrel, gyümölcslevet és sört ittak hozzá. Azután lefeküdtek a takaróra és rágyújtottak. A férfi a felhőtlen eget nézte. Becsukta a szemét és érezte, ahogy testét átjárja a napmeleg.
Mitől lesz egy nap tökéletes?, kérdezte az asszony.
Nem tudom, felelte a férfi.
De mégis, mondta az asszony.
Mindenesetre aludni és szeretkezni kell, mondta a férfi.
Ez igaz, mondta az asszony.
Kocsikázni.
Kocsikázni?
Te magad mondtad. A kocsikázás hozzá tartozik.
Az asszony nevetett. A férfi várt.
Úszni, mondta a férfi.
Úszni?, kérdezte az asszony. Ez igazán érdekes. És még mit?
A férfi mosolyogva az asszonyra nézett.
Hát akkor meg is van. A tökéletes nap.

16
Hazafelé menet profilból fényképezte. Az asszony gyorsan hajtott a keskeny, kanyargós utakon. A szél az arcába fújta a sálat és felborzolta a haját. A férfit boldogság töltötte el. A reggeli nyugtalanságot lassan nyugalom váltotta fel. Kirekesztették a világot, nem volt sürgős dolguk. A férfi élvezte a monoton hullámverés nyugalmas hangját és ritmusát. Az asszonyra nézett és azt gondolta: Miért nincs ez mindig így?

15
Az asszony a tavalyi újságot vitte neki l az ágyba. Tíz percbe is beletelt míg megértette a viccet. Az asszony nevetett. Az újságon a tavalyi dátum volt, augusztus 27-e.

14
Egy dolgot nem mondtál, mondta az asszony délután az ágyban, a világos, tiszta fény ártatlanul kúszott felfelé és összeért a függönnyel.
Micsodát?, kérdezte a férfi.
Álmodni, mondta az asszony. A tökéletes napon álmodnod is kell.
Nem, azt nem lehet. Mit álmodjak egy tökéletes napon?
Almok nélkül összeroppansz, mondta az asszony.
Egy ideig hallgattak.
Ha lehet, kerüld a paradicsomot, mondta a férfi.
Miért?
Álmodni lehet róla, de jobb elkerülni.
Ezt hogy érted?
Mert rájössz, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Az asszony várt.
Nem értelek, mondta végül.
Én sem, mondta a férfi.
Nevettek.
Az asszony a férfira hemperedett és megsimogatta a haját.
Miért csinálod ezt?, kérdezte a férfi.
Ne csináljam?
Nem, de miért?
Mert megérdemelsz egy ilyen napot.
Igazán?
Igen, megérdemelsz egy tökéletes napot. Időnként mindenki megérdemel egy tökéletes napot. A többiből van elég, igaz?

13
Az asszony kicsípte magát és kiszólt a fürdőszobából: Szép vagyok? A férfi azt felelte, hogy nagyon szép. Készen vagy a tökéletes vacsorára?, kérdezte az asszony A férfi azt felelte, hogy teljesen kész. Kocsival mentek a szállodába, amely a kikötő fölötti sziklára épült. Kiszálltak a kocsiból és kézen fogták egymást. A férfi megkérdezte, nem zárja-e be a kocsit. Az asszony megrázta a fejét és azt mondta, a világ végén vannak. Nincs kocsitolvaj a széles környéken. A portán az asszony köszönt az alkalmazottaknak. A férfi megkérdezte, járt-e már itt asztalt rendelni. A vendéglőben taps és üdvrivalgás fogadta őket. A férfi körülnézett, csupa ismerős arcot látott. A vendéglő a barátiakkal volt teli. A férfi szinte mindenkit üdvözölt, de az arcok összefolytak előtte. Lép re csalták. Mindenki nevetett és jól érezte magát. Fényképezgettek és arról meséltek, hogy majdnem felfedték előtte a titkot. A férfi az asszonyra bámult. Ő is nevetett.

12
Veráról csak egy kép volt a filmen. Hátul ült, az ablaknál. Fekete ruha és fehér kabát volt rajta. Poharát a fényképész felé emeli és mosolyog.

11
A férfi a vacsora alatt azt érezte, minden részlet elárulja. Ahogy ült, ahogy nevetett, ahogy a szájához emelte az ételt. Minden leleplezte. Ahogy Verát üdvözölte, ahogy a többieket arcon csókolta és megölelte, vele pedig csak kezet fogott és röviden köszönt neki. A hétköznapok kialakultak, képes volt fesztelenül járni, beszélni, megtanult ezzel élni. Most Verával egy helyiségben voltak, és ráeszmélt, hogy egész este egy helyiségben lesznek. Egyébként mindennap a közelségére vágyott. De ezen a napon mintha Vera belépett volna egy szobába, ahol nincs számára hely. Először érzett ingerültséget azért, mert ott volt Vera, ahol ő. Nem értette, miért fogadta el a meghívást.

10
Az alkoholtól kissé ellazult. Fekete-fehér ruhás pincérek hordták az ételt és az italt. A vendégek koccintgattak és vicceket meséltek. A feleség rövid beszédet mondott, felolvasott egy tökéletes napról szóló dalszöveget.
A férfi végig pontosan tudta, hol van Vera. Követte a mozgását, pedig nem nézett rá. A vacsora alatt észrevette, hogy kimegy az udvarra friss levegőt szívni. A férfi belátta, hogy Vera határozta meg élete irányát, sebességét és célját. Mindent felforgatott.
A helyiségben nőtt a hangzavar. A férfi elkapott egy-egy mondatfoszlányt, néhány értelmetlen részletet, mert csak összefüggéstelen szavakat hallott. Körülnézett és megértette, hogy ezek az arcok tükrözik az egész életét.
Régen láttalak ilyen vidámnak, mondta a felesége. Jól érzed magad? Tökéletesen, felelte a férfi.

9
Legelőször Vera csak felhívta és megkérdezte, van-e kedve autózni. Egyiküknek sem kell magyarázkodni. Fél órával később megállt érte. Egy kempingbe hajtottak, nem messze a várostól. Akkor kezdett szállingózni az első hó, a tengerparton elsétáltak az ugrótoronyig. Mire visszaértek az autóhoz, túl voltak a beszélgetésen, közben az autót belepte a hó.
Megkérhetlek egy szívességre?, kérdezte Vera, mikor már nem látszott a tenger.
Igen.
Megcsókolnál?

8
Vacsora után a teraszon szivaroztak. A balkonajtók nyitva álltak, hogy szellőzzön a helyiség. Kellemes, nyugodt este volt. A világítótorony fénycsóvái a csillogó vízfelületet súrolták. Egy óceánjáró fényei látszottak a tenger felől. A férfin új, lüktető nyugtalanság lett úrrá.

7
Éjfél után meglátta Verát egyedül ülni a teraszon. Kiment és leült mellé. Elővett egy cigarettát és rágyújtott. Látta Vera arcán, hogy józanabb, mint a többiek. Vera nem ihatott. Vigyáznia kellett.
Milyen volt a tökéletes a nap?, kérdezte Vera.
Még nincs vége, felelte a férfi.
Nem érhetett hozzá. Ez volt minden vágya, de még ránézni sem volt szabad. Egy pillantás leleplezte volna. Arra gondolt, hogy nem szabad megérintenie és ránéznie. Erezte, hogy Vera ott ül, tudta, milyen a bőre érintése, és azt is tudta, milyen, ha alszik.

6
A vendéglő félkör alakú ablakai a kertre néztek. Bent világos volt, néhányan táncoltak, néhányan pohárral a kezükben járkáltak. A vendégek most másképp mozogtak, az alkohol lelassította őket. A férfi meglátta a feleségét, négy férfi vette körül.
Megértelek, mondta Vera és a felesége felé intett.
Mit értesz meg?, kérdezte.
Értem a logikádat. Neked minden kell, igaz?
Nem érted, mondta a férfi. Ha téged ismerlek meg hamarabb, téged veszlek el.
De őt ismerted meg hamarabb, mondta Vera és felállt. Nem így van?

5
Eszébe jutott, mikor egyszer több napot töltöttek együtt. Egy New York-i szálloda ablaka előtt ültek, a szoba egy volt azon szobák közül, amelyben együtt voltak, azután becsukták és maguk mögött hagyták. A férfi még mindig emlékezett a számokra: 409-es szoba, 55-ös szoba, 1521-és szoba, 209-es szoba, 704-es szoba. New Yorkban a 2126-os szoba volt. Vera maga alá húzott lábbal ült az ablakpárkányon, alatta villogott és zúgott a város, New York csillogó fényei sakkban tartották az éjszakát. A férfi Verához lépett, leült hozzá az ablakra és azt gondolta: Ebben a percben mindenem megvan, amit az élet adhat.

4
A férfi aggodalmait félretéve az utolsó táncra felkérte Verát. Vera a fülébe suttogott. Legjobban a hétköznapi dolgokat hiányolta. Nézni, ahogy a férfi megmossa a fogát. Megfőzni neki a kávét. Levetkőzni előtte anélkül, hogy szeretkezniük kellene.
Veled akarok élni, suttogta a férfi.
Nem tudta, miért mondja. Azt sem tudta, valóban szeretné-e.
Én pedig veled szeretnék élni, mondta Vera. De mikor? Két hét múlva? Egy év múlva? Tíz év múlva?
Nem tudom.
Dehogynem, tudod te azt jól.
Nem tudom.
Elmondtad neki?
A férfi megrázta a fejét. Elmondta magában a mondatokat, újra és újra. Csűrte csavarta a szavakat, de nem szólt. Erre nem volt magyarázat. Vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni. Vannak mondatok, amelyeket nem lehet befejezni.
És nem is fogod neki elmondani?
Nem tudom.
De én tudom. Nem fogod megtenni. Túl gyáva vagy.
Vera elengedte a férfit és megállt a táncparkett közepén. A férfi Vera után nyúlt.
Ne csináld a melodrámát, mondta a férfi. Nem áll jól neked.
Mit tudsz te arról, mi áll jól nekem?
Megbeszéljük, ha mindketten megnyugodtunk.
Én sose voltam nyugodtabb. Annyi eszem van, hogy nem teszek tönkre egy házasságot.
A férfi nem válaszolt. Érezte, újra elhatalmasodik rajta a rosszkedv.
Akkor szórakozz jól a feleségeddel az este, mondta Vera és elment.

3
Beültek a taxiba, valaki utánuk szaladt a fényképezőgéppel. A vendéglőben felejtették. Valaki lefényképezte őket a taxi nyitott ablakán át. A nyaraló felé menet a felesége a mellére dőlt és elaludt. A taxiban szólt a rádió. Üzenetkosár volt műsoron, a hallgatók betelefonálhattak és üzenhettek kedveseiknek. Egy férfi elmondta, hogy negyvenkilenc éves és elvált. Az összeomlás határán vagyok, mondta a férfi.

2
Az asszony nem volt józan, de ragaszkodott a szeretkezéshez. Magához húzta a férfit, vihogott és az ágyra hemperedett. Elveszítem őt, elveszítem őt, gondolta a férfi és soha nem szerette ennyire a feleségét.
Testük ösztönösen ráállt a megszokott pozícióra, de most nyugtalansággal és vággyal voltak teli, ez hiányzott az utóbbi években. A férfi csókolta a testét, a vállát, a csuklóját, a lábujját, a nyakát, amit eddig soha nem gondolt fontosnak. Vissza akarta nyerni minden porcikáját. Habzsolta az asszony testét, visszavett minden elveszített testrészt.
Milyen volt a tökéletes nap?, suttogta az asszony.
Most már szakíthat velem, gondolta a férfi.

1
A férfi halvány fényre ébredt, mintha ezt a napot még nem hívták volna elő a filmről. Érezte, hogy fázik. A takarót a padlóra rúgták. A szobában tenger és szex szaga keveredett. A felesége mellette lélegzett, egyenletesen és nyugodtan, mint kint a tenger hullámai. A férfi ébren feküdt az ágyban. Az éjjeliszekrényhez nyúlt a cigarettásdobozért, szájába vett egy cigarettát, nem gyújtotta meg. Feküdt és az árnyékot bámulta, amely az új nap beköszöntével lassan alakot változtatott.
A. Dobos Éva fordítása

Frode Grytten (1960): ahhoz a fiatalabb írónemzedékhez tartozik, amely a norvég nyelvjárásokból alkotott„nynorsk"(új norvég) nyelven ír. 1983-ban verseskötettel debütált, az áttörő sikert 1999-ben megjelent, Brage-díjjal jutalmazott Bikubesongen (Ének a méhkaptárban) című kötet hozta. Frode Grytten novelláira a realista történetmesélés, a fanyar humor és - a kortárs amerikai prózából ismert - nyers, szókimondó stílus jellemző. Eddig hét nőve l Iá s kötete és három regénye jelent meg.

A. Dobos Éva (Ágcsernő, 1955): a pozsonyi műszaki egyetemen vegyészetet majd az oslói egyetemen társadalomtudományt tanult. 1980 óta el Norvégiában, az oslói egyetemen társadalomkutatással foglalkozik. Az utóbbi években több norvég állami fordítói ösztöndíjat kapott.